Vasárnap nem találkoztam Harryvel. De attól még egész nap
sms-eztünk egymással. Másnap egy fárasztó iskola nap után bár igaz hogy utolsó
hét volt akkor is mindenkin sugárzott az
álmosság és mindenkinek az volt a legnépszerűbb mondata ”nem tudom hétfő van!„
Miután végre kinyitottam az ajtót anyukám mindjárt beosztott segédnek. Együtt
sütöttünk csoki tortát és muffint.
Egyszer csak meg áll egy kocsi a házunk előtt és csöngettek.
Kimentem, hogy megnézzem, ki lehet az egy köténykében és egy fakanállal a
kezemben. De én észre sem vettem. Amint ki mentem Harryt pillantottam meg. Csak
annyit láttam hogy nagy mosollyal nézz rám.
Te: Szia, te mit csinálsz itt?
Harry: Szia, hát tudod csak erre jártam és meg akartam nézni
hogy mi van veled.
Te: Ja, oké jól vagyok csak hiányzott egy fiú.
Harry: Igen? Tudod a fiúnak is nagyon hiányoztál.-meg csókol
Mikor vége volt a csókunknak észrevettem, hogy Harry hajánál
kikandikál a fakanál, amit fogok ezen elkezdtem röhögni és a röhögés miatt
belemélyültem Harry mellkasába. Először nem értette miért tettem, de a
röhögésem közben fejbe vágtam a fakanállal és ő is elkezdet nevetni. Anyukám
kijön és csak annyit lát hogy ölelkezve nevetünk.
Anyud: Helló!
Harry: Helló!
Mind a ketten abba hagyjátok.
Te: Gyere be! Ha nem baj! Anya?
Anyud: Tőlem jöhet csak a sütit be kell fejezni.
Harry: Süti! Sütit csináltok? Segíthetek?
Te: Biztos vagy benne? Tudtam, hogy szeret szakácskodni
Harry: Igen! Én szeretnék sütni!
Anyud: Oké akkor menjünk!
Mi csináljuk Harryvel a csoki tortát legalábbis a piskótalapokat,
mert a töltelék kész volt. Harryre ráadtam egy kötény és egy fakanalat a kezébe,
mert nyafogott nagyon szerettet volna így lenni. Elkezdtem gyúrni a tésztát de elfogyott
a liszt. Harry ezért elment hozni lisztet. Én elmagyaráztam hogy hol van ő meg
az egész lisztes zacskót hozta oda. Harry megbotlik és a fele zacskó liszt rám
borult. Tiszta liszt az arcom, a hajam és a ruhám is. Harry oka jön hozzám
bocsánatot kérni de ekkor én meg fogtam egy marok lisztet és az arcába nyomtam.
Nem félek megmondani de nagyon is élveztem. Elkezdtünk dobálózni. Mind a ketten
élveztünk de anyu belépet a szobába. Abba hagytuk és anya csak annyit lát hogy
két kamasz hófehéren áll előtte.
Anyud: Ti mit csináltok és hogy néztek ki?
Harry: Véletlenül elestem a lisztel és hát…
de mielőtt folytatta volna közbe szóltam
Te: Az én hibám én csak visszadobtam a liszt adagját
Anyud: Oké szóval nagyon nem érdekel mi történt csak az hogy
takarítsatok ki itt.
Te és Harry: Rendben!
Hála az égnek ezt megúsztuk. Csodálkozok mert általában anya
ilyenkor leszokott ordítani de most nem tette. Neki álltunk takarítani és
közben röhögtünk sokat hogy nézünk ki.
Harry: Csináljunk egy képet!
Te: Így?
Harry: Igen legalább meg lesz az új háttérképem.
Te: Oké csak egy kicsit lisztesek vagyunk.
Harry: Az a lényeg jól éreztük magunkat és hát minden veled töltött
pillanatra szeretnék emlékezni.
Te: Óóó! És egy csókot adtál neki.
Megcsináltátok a képet és utána beállítottátok háttérképnek.
Eredetileg a fiúk voltak a háttérképe és én pedig azt néztem, hogy
annyira értékes vagyok számára vagy inkább annyira kedvel, hogy berak
háttérképnek. Miután kitakarítottunk készen lettek a sütik. És mivel mi
csináltuk a tortát ezért olyan formára csinálhattuk amilyenre akartunk és hát
nem lett volna meglepetés de szívecske tortát csináltunk. Mind a ketten egy
torta szelettel távoztunk a szobámba… 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése